• Kidolgozzuk és célba juttatjuk az üzeneteket, legyen bárhol is a célcsoport ...
  • Akár akarjuk, akár nem, vevőink, partnereink véleményt formálnak rólunk ...
  • Száz idézet helyett egy eredeti megoldás ...

Közösség kalapozás magyar módra

Kategória: PR blog
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

2008-ban Barack Obama az első olyan amerikai elnökként írta be magát a politikai kommunikáció történelemkönyvébe, akinek a választási kampánya kimondottan a digitális közösségekre épített. A hagyományos média formális tájékoztatása helyett online hírkiszivárogtatás, sajtóközlemények helyett YouTube videók és SMS üzenetek, tradicionális aktivisták helyett online „Obamamánia”-terjesztők alkották a kampány gerincét. Sőt, a stáb felismerve a virtuális tömegek erejét, az amerikai rendszerre oly jellemző pénzgyűjtést is a kibertérben oldotta meg. Ennek megfelelően Obama nem a nagyvállalatok tőkeerejére, hanem több százezer állampolgár mikro-támogatására építhetett. A stratégia finoman szólva is sikeresnek bizonyult, hiszen közel háromnegyed milliárd dollár gyűlt össze ily módon, aminek majdnem 90%-t egyéni befizetések adták.

Obama esete természetesen nem csupán a leendő amerikai elnökjelöltek számára lehet tanulságos. A modell kiválóan működhet mindazok esetében, akik ötleteik megvalósításához tőkét szeretnének összegyűjteni, ám nem rendelkeznek kiváló befektetői kapcsolatokkal. Nem sokkal egy globális pénzügyi válság kibontakozása után különösen jó ötletnek tűnhet a kockázati tőkések felkeresése helyett a virtuális „kalapozás”. Ráadásul erre ma már közösségi oldalak állnak rendelkezésre, amelyek -érdekes módon- szigorúan adomány-alapon működnek, tehát a támogatók nem szereznek tulajdont az Közösségi kalapozásáltaluk dotált projektben. Az ún. „crowd funding” modell tehát már logikájában is teljesen újszerű. A felajánlókat nem a projekt leendő sikere és a várható bevételek győzik meg ugyanis, hanem a tudat, hogy hozzájárulnak egy kreatív elme álmának megvalósulásához. Innen Magyarországról talán kissé (nem is kissé) utópisztikusnak tűnik a gondolat, hogy online felhasználók százai fizetnek majd kisebb-nagyobb összegeket néhány ígéretes projekt finanszírozására anélkül, hogy a későbbi üzleti haszonból részesedni akarnának, de az amerikai valóság rácáfolni látszik minden kétkedésre. Az egyik talán legismertebb forrásgyűjtő platform, a 2009-ben létrejött Kickstarter már több mint tízezer projekt megvalósításához járult hozzá. A leginkább támogatott ötletek pedig döbbenetes módon százezer dolláros nagyságrendben tettek szert adományokra, és az sem ritka, hogy a kitűzött célösszegnek a sokszorosát dobják össze a szponzorok.

Az elmúlt hónapokban létrejött hazai crowd funding oldalak ehhez képest még meglehetősen bétának tűnnek, bár ami engem illet őszintén kíváncsi vagyok, mennyire követik amerikai testvérük sikereit. Az ötletversenyből kifejlődött Creative Selector, az alig több mint két hónapos  Kezdheted.hu és a januárban megjelent Indulj.be oldalain kreatív ötleteket már találhatunk, azonban a támogatások összege egyelőre inkább csak jelképes,  sőt, leginkább közelít a nullához.

Úgy tűnik a hazai szponzorok még nem igazán haraptak rá a lehetőségre. Ráadásul a magyar platformok szabályai is eltérnek az amerikai „best practice”-től, ugyanis az üzemeltetők a rossz szándékú ötletgazdáktól tartva a Kezdheted.hu esetében részletes pénzügyi elszámolást kérnek, az Indulj.be pedig nem is ad közvetlenül pénzt a győztes pályázónak. Úgy tűnik, hogy még szerintük is reménytelen, hogy az amerikai változat úgy ahogy van sikeres legyen kis hazánkban. Kérdés, hogy a közösségi finanszírozás egy olyan alapvető elem nélkül, mint a bizalom, mennyire lehet működőképes.

Találat: 1790